Az osztályokon használt röntgenberendezéseknek elegendően kicsiknek (általában 120 cm alatti magasságúaknak) és könnyűeknek (gyakran 150 kg alatti súlyúnak) kell lenniük ahhoz, hogy a orvosok minőségi képeket készíthessenek a betegek ágyánál anélkül, hogy a képminőség csökkenne. Ezek a hordozható egységek valódi kihívást jelentenek a radiológiai osztályok fix berendezéseihez képest. Ugyanolyan jó minőségű képeket kell biztosítaniuk, miközben át kell férniük a kórházak szabványos, kb. 90 cm széles ajtóin. Emellett az ápolók és technikusok gyakran nehezen manőverezik őket az infúziós állványok és más felszerelések között, amelyek a kórházi szobákat a rutinszerű ellenőrzések során elszaporodva torlaszolják.
Pontosan tervezett függőleges mozgástartomány (180–300 mm) biztosítja az ágyhoz kötött, túlsúlyos és gyermekbetegek ellátását veszélyes újrapozícionálás nélkül. Zárószerkezetek stabilizálják az eszközt 15° és 45° közötti szögeknél, támogatva a mellkas oldalsó vagy a has supin helyzetű röntgenfelvételeit. Ez a rugalmasság 83%-ban megszünteti a betegmozgatást az ágy melletti képalkotási esetekben (Journal of Medical Imaging, 2023).
Görbült, csúszásmentes fogantyúk és intuitív vezérlőpanelek csökkentik a csuklóterhelést ismételt beállítások során. Az optimalizált tömegeloszlás 22 N alatti toló/húzó erőt biztosít – összhangban az ISO 11228 irányelveivel – így egyedülálló kezelhetőséget tesz lehetővé testtartásbeli megterhelés nélkül. Rezgéselnyelő alkatrészek 37%-kal csökkentik a kumulatív sokkhatások expozícióját, enyhítve a radiográfusok hosszú távú mozgásszervi kockázatait.
Többcsuklós teleszkópos karok 270°-os elforgatási lehetőséggel a lélegeztetőcsövek és infúziós állványok körül, miközben a forrás-kép távolság változása 5%-on belül marad. A moduláris detektortartók 10"x12"-től 14"x17"-ig terjedő kazettákat fogadnak el újra kalibrálás nélkül, ezzel egyszerűsítve az áttérést ortopédiai és torax vizsgálatok között. Az artikulációs képességek ismételt expozíciókat csökkentenek 29%-kal a pontosabb első alkalommal történő pozicionálással.
A súlyosan beteg páciensek 73%-kal kevesebb szállítással kapcsolatos komplikációval szembesülnek, ha ágy mellett készül róluk képalkotó vizsgálat, nem pedig akkor, amikor a radiológiai osztályra szállítják őket. A testmozgatás elkerülése csökkenti a vénás katéter elmozdulásának, a lélegeztetőgép megszakadásának és a kórokozókhoz való expozíciónak a kockázatát. Hemodinamikailag instabil ICU-piacienseknél az ágy melletti vizsgálat megőrzi az életjelek stabilitását, miközben diagnosztikai minőségű képeket biztosít.
A hordozható röntgenezés azonnali felvételkészítéssel és EHR-integrációval 58%-kal csökkenti a képalkotási feldolgozási időt posztoperatív környezetben. Egy klinikai munkafolyamat-elemzés kimutatta, hogy a szállítások megszüntetése átlagosan 41 perccel több időt szabadít fel minden ápolói műszakban a közvetlen betegellátásra. A PACS-rendszereken keresztüli gyors képmegosztás továbbá 32%-kal csökkenti az ismételt dokumentálást, így javul az interdiszciplináris koordináció.
Ágy melletti képalkotás segítségével a tüdőgyulladás diagnosztizálása 2,1 órával gyorsabb lélegeztetett betegeknél, mint a hagyományos munkafolyamatok esetén, ezt igazolták a 2024-es klinikai tanulmányok. A pulmonológusok valós idejű véleményezése a napi fordulók során 19%-kal csökkenti az antibiotikumok felesleges használatát, és javítja a szepszis felismerését. Sérülésellátó osztályokon az igény szerinti bordasor képalkotás 43 perccel lerövidíti a sebészi beavatkozásig eltelt időt, ami jelentősen befolyásolja a túlélést.