Mi az a betegfigyelő készülék, és milyen paramétereket tud mérni?

APaciensmonitor egy ágy melletti orvosi eszköz, amely gyűjti, megjeleníti és időbeli tendenciákat mutat a kiválasztott élettani mérések eredményeiből. Egy osztályon, sürgősségi ellátó területen, műtőben vagy szállítás közbeni környezetben a szenzorokból és kábelfelépítésekből érkező jeleket alakítja át a beteg állapotának időalapú megjelenítésévé. Nem helyettesíti a diagnosztikát, sem nem automatikusan hoz döntéseket kezelési kérdésekben. Hasznossága abban rejlik, hogy segít a képzett egészségügyi szakembereknek észrevenniük a változásokat, megerősíteniük egy aggodalmat, és a helyi klinikai eljárások szerint reagálniuk.

Amikor értékel egy Paciensmonitor , kezdje a betegekkel, az ellátási területtel és a munkafolyamattal, ne a leghosszabb műszaki adatlappal. Egy kompakt szállítási konfigurációnak megbízható alapvető életfunkció-mérési funkciókra lehet szüksége, míg egy magas intenzitású ágyhoz további modulok, hálózati kapcsolat és riasztás-kezelési funkciók szükségesek. Ez az útmutató ismerteti a monitor által nyújtható méréseket, valamint azokat a kérdéseket, amelyek gyakorlati szempontból hasznosabbá teszik ezeket a számokat.

Mi a páciensmonitor feladata?

Egy betegfigyelő készülék információkat kap csatlakoztatott kiegészítőktől, például EKG-vezetékektől, pulzusoximéter érzékelőtől, vérnyomásmérő mandzsettától, hőmérsékletmérő érzékelőtől vagy – kiválasztott környezetekben – speciális nyomás- és gázmoduloktól. A képernyőn jelenlegi értékek, adott esetben hullámformák, riasztási határértékek, valamint rövid- vagy hosszú távú trendek jelennek meg. Az egészségügyi szakember ezután kontextusban értékeli az adatokat: a beteg mozgása, az érzékelő helyzete, a perfúzió, a gyógyszeres kezelés, a lélegeztetés és a beteg általános megjelenése egyaránt számít.

Ez a kontextus fontos, mert egyetlen monitorolási eredmény sem tekinthető önmagában egy állapot bizonyítékának. Egy laza érzékelő, egy helytelen méretű mandzsetta, mozgás okozta zavar vagy egy alkalmatlan riasztási beállítás befolyásolhatja a megjelenített eredményt. Egy jól tervezett többparaméteres betegmonitor munkafolyamat tehát tartalmazza a kiegészítők kiválasztását, a személyzet képzését, a riasztási szabályzatot, a tisztítási eljárásokat, valamint egy módszert a releváns trendek dokumentálására vagy átadására.

A betegfigyelő által mért alapvető paraméterek

A konfigurációk eltérnek, de sok figyelő öt alapvető területet fed le: szívaktivitás, oxigénszint, vérnyomás, légzés és testhőmérséklet. A pontos paramétercímkeket és mérési módszereket a készülék használati útmutatójában kell ellenőrizni.

EKG és szívfrekvencia

Az elektrokardiográfia (EKG) a betegre helyezett elektródák segítségével érzékeli a szív elektromos aktivitását. A betegfigyelő gyakran megjeleníti az EKG-hullámformát, és a detektált szívdobásokból számítja ki a szívfrekvenciát. A konfigurációtól függően a figyelő különböző vezeték-készleteket támogathat, és vizuális vagy hangalapú riasztást adhat, ha egy mért érték túllépi a beállított határértékeket. Az EKG-monitorozás különösen akkor hasznos, amikor az ellátó csapatnak folyamatos ritmusláthatóságra van szüksége, de a klinikai értelmezés továbbra is a képzett személyzet felelőssége.

SpO2 és pulzusszám

A pulzoximetria a perifériás oxigén-szaturációt becsüli, amelyet általában SpO2-ként jelenítenek meg, és ehhez kompatibilis érzékelő szükséges. A monitor továbbá megjelenítheti a pulzusszámot és a plethysmográfiai hullámformát is. A mérések pontosságát befolyásolhatják például a mozgás, a rossz perifériás perfúzió, az érzékelő illeszkedése, valamint a környezeti feltételek. Ezért váratlan SpO2-érték esetén a következtetések levonása előtt mindig ellenőrizni kell a beteget és az érzékelőt. Azokban a létesítményekben, amelyek központi betegmonitorozó rendszert használnak, az alarmok egyértelmű azonosítása és időben történő felülvizsgálata ugyanolyan fontos, mint a fekvőhely melletti kijelzőn látható információk.

Nem invazív vérnyomásmérés (NIBP)

Az NIBP-t egy felfújtható mandzsettával mérik. A monitor általában a szisztolés, diasztolés és közepes artériás nyomás értékeit jelzi ki egy mérési ciklus után. A mandzsetta mérete, elhelyezése, a beteg mozgása és a mérés időpontja befolyásolhatja az eredményt. A vásárlóknak ellenőrizniük kell a támogatott mandzsetta-méretek tartományát, a mérési módokat, valamint azt, hogy a kívánt munkafolyamat manuális, időközönkénti vagy azonnali (STAT) méréseket igényel-e. A betegmonitor kiválasztásakor figyelembe kell venni a megfelelő kiegészítők tartományát a célbetegpopuláció számára.

Légzésszám (RESP)

Egyes monitorok a légzési arányt a mellkas impedanciaváltozásából számítják ki az EKG-elektródákon keresztül. Mások a légzési adatokat egy dedikált légzési vagy szén-dioxid-modullal kombinálhatják. Mivel a mérési módszer lényeges, a megjelenített értéket a hullámforma minőségének, a beteg állapotának és a monitor utasításainak figyelembevételével kell értelmezni. Légzési támogatásban részesülő vagy eljárás közben sedációt kapó betegnél a csapatok gyakran el kell döntsék, hogy az alapvető RESP-mérés elegendő-e, vagy klinikailag indikált-e a kapnográfia alkalmazása.

Hőmérséklet

A hőmérséklet-csatornák kompatibilis érzékelőket fogadnak el, és egy vagy több hőmérsékleti értéket jelenítenek meg. Egyetlen csatorna elegendő lehet rutinszerű megfigyelésre; két csatorna akkor segítheti a csapatokat az értékek összehasonlításában, ha az eljárási protokoll ezt előírja. A gyakorlati kérdés nem csupán az, hogy a monitor felsorolja-e a hőmérsékletet, hanem az is, hogy milyen érzékelőket fogad el, hogyan vannak címkézve a leolvasott értékek, és hogyan illeszkednek a kiegészítők a fertőzésellenes munkafolyamathoz.

Választható paraméterek egy többparaméteres betegmonitoron

Atöbbparaméteres betegmonitor kibővíthető magasabb pontosságú alkalmazásokhoz. Gyakori választható mérések:

• Invasív vérnyomás (IBP): kompatibilis érzékelőkből származó nyomásértékek, amelyeket gyakran akkor használnak, amikor folyamatos artériás vagy más invazív nyomásmérés szükséges.
• EtCO2 vagy kapnográfia: véglevegő-szén-dioxid-információk, amelyek támogathatják a légzési monitorozást megfelelő klinikai munkafolyamatokban.
• Szívkimenet: kiválasztott fejlett rendszerekben érhető el, és a kiválasztott technológiától és klinikai protokolltól függ.
• Többgáz- vagy altatási szer-monitorozás: általában az altatási környezetekhez kapcsolódik, és meghatározott modulokra és kiegészítőkre van szükség.

Ezeket a lehetőségeket nem szabad univerzális ellenőrzőlistaként kezelni. Egy intézmény előnyt élvezhet a modularitásban az intenzív ellátó osztályon, a hordozhatóságban a betegszállítás során, vagy egy kisebb konfigurációban a rutin megfigyeléshez. A megfelelő választás a betegellátási útvonalat követi, nem a lehetséges paraméterek maximális számát.

Hogyan olvasható biztonságosan a képernyő

A személyzetet úgy kell képezni, hogy először a beteget nézze, és csak ezután használja a képernyőt az információk rendezésére. Erősítse meg a beteg azonosságát, ellenőrizze, hogy a szenzorok és a mandzsetták megfelelően vannak-e felszerelve, és értékelje, hogy a hullámforma vagy jelzési mutató hihető-e, mielőtt bármilyen szám alapján cselekedne. A riasztási határértékeket a létesítmény szabályzata szerint egyénileg kell beállítani, ne pedig minden betegnél általános beállítást alkalmazni. Egy betegmonitor működési elve a jelgyűjtésen és feldolgozáson alapul; a kijelzett érték csak akkor értelmezhető, ha ezek a bemeneti adatok megbízhatóak.

A tendenciák áttekintése különösen hasznos átadáskor. Egyetlen szám átmeneti jellegű lehet, míg egy fokozatosan emelkedő légzésszám, ismétlődő alacsony oxigénszaturációs riasztások vagy vérnyomásminta-változás jobb kiindulási alapot nyújthat a klinikai csapatnak az értékeléshez. Ezért a felhasználhatóság – például a képernyő elrendezése, a riasztások áttekintése, az események visszakeresése, az akkumulátor állapota és a kapcsolódási lehetőségek – szerves részét kell képeznie a beszerzési tárgyalásoknak.

Kérdések, amelyeket fel kell tenni egy betegfigyelő kiválasztása előtt

1. Milyen betegek és osztályok fogják használni: felnőttek, gyermekek, újszülöttek, szállítás, sürgősségi ellátás, osztály, intenzív ellátás vagy műtő?
2. Mely paraméterek szükségesek jelenleg, és melyekre később, modulokkal vagy frissítésekkel lehet szükség?
3. Mely érzékelők, mandzsetták, érzékelők, átalakítók és fogyóeszközök kompatibilisek, és melyek érhetők el helyileg?
4. Hogyan működnek az ébresztések, a tendenciák, a betegazonosítás és az adatátvitel a betegágy mellett és a központi állomáson?
5. Milyen képzésre, karbantartásra, villamosbiztonsági ellenőrzésekre és szerviztámogatásra van szüksége a létesítménynek?
6. Mely szabályozási, minőségi és biztonsági dokumentumokat kell ellenőrizni a célpiacra és a tervezett felhasználásra?

Többfunkciós rendszerek esetében a vásárlók kérhetik a szállítóktól, hogy dokumentálják, hogyan felel meg a javasolt konfiguráció a piacon releváns alapvető biztonsági és lényeges teljesítménykövetelményeknek. Az IEC 80601-2-49 egy olyan szabvány, amely többfunkciós betegmonitorokhoz kapcsolódik, de egy szabvánnyal való hivatkozás önmagában nem biztosítja a megfelelőséget vagy az engedélyezést egy adott intézmény számára. Az ellenőrzést a megfelelő szabályozási és minőségirányítási folyamat keretében kell elvégezni.

Fő összefoglaló

Egy betegmonitor egyetlen klinikai kijelzőn egyesítheti az EKG-t, a szívfrekvenciát, az SpO2-t, az NIBP-t, a légzési frekvenciát, a testhőmérsékletet és kiválasztott speciális paramétereket. Egy megfelelő konfiguráció azonosítja a betegpopulációt, az ellátás szintjét, az akcesszóriumok tervezését és a riasztási munkafolyamatot. A paraméterek összehasonlítása a nővérek, orvosok és biomedikai csapatok tényleges munkájával segíthet a vásárlóknak olyan rendszer kiválasztásában, amely támogatja a megfigyelést anélkül, hogy túlzottan hangsúlyozná bármely egyetlen mérés értelmezését.